“A szemed becsukhatod, hogy ne lásd, amit nem akarsz látni, de a szíved nem csukhatod be, hogy ne érezd, amit nem akarsz érezni.”
A könyv két testvér közötti szerelmének a kibontakozásáról és végéről szól. Korábban ez a téma nem érdekelt, nem foglalkoztam vele, annyira tabunak számított, hogy eszembe se jutott, hogy akár ilyen is létezhet és megtörténhet. Most sem tisztem megítélni két ember közötti szeretet vagy szerelem mélységet és kutatni az okát, mivel az érzelmeinket nem tudjuk kiírtani magunkból.
Azonban a történet vége sokkolt, bár tudtam, hogy mi fog történni, de a remények és álmok olyan gyorsan értek véget, hogy azt hittem, fel vagyok rá készülve, de ahogy megtörtént, arcul csapott a fájdalom, s a régóta vágyott boldogság olyan hirtelen ért véget, hogy hangos zokogás tört fel belőlem.
Rádöbbentem, hogy a rosszra, ami bármikor lecsaphat ránk, nem tudunk felkészülni. A most megélése az egyetlen, amit tehetünk, a fiammal töltött boldog idő, a szeretet, amit érzek iránta, az apró dolgok megbecsülése, a szeretet kimutatása, ezek azok, amik erősítik a jelent és ha már elmúlt a most, lesz mire visszaemlékeznem. Igyekszem hát minél több örömteli pillanatot begyűjteni, a jót beszippantani és a szívemben elraktározni, mert lehet, hogy holnap az ölelés már nem lenne olyan, mint ma, lehet, hogy a ma szépen hangzó szó, holnap már nem csengene így, s lehet, hogy ami ma örömet okoz, az holnap már nem számítana.
Két dolog van, amit szeretnék a fiamnak útitársként adni a hosszú úthoz, ami előtte áll: a gyerekkorából biztos, szerető családi mintát, és szárnyakat az álmai megvalósításához.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: